Amikor Jane Medlock a nagybátyjához került Bradfordba, mindenki azt mondta, ilyen csúnya kislányt még nem látott. Ez bizony így igaz.
Keskeny arcú, vékony lány volt, csúf hajú, mogorva tekintetű.
Szürkés haja, az arcát is hamuszínűre színezte. Apja hivatalnok volt, aki a száját mindig vonallá préselte össze, sohasem mosolygott. Az anyja gyönyörű, indiai nő volt, azonban volt egy nagy hibája. Máson nem járt az esze, csak a mulatságokon, és a férfiakon. Nem akart gyereket, és amikor Jane mégis megszületett rábízta egy idegen hindu asszonyra, aki persze azonnal el is fogadta a kisbabát. Mit is tehetett volna?
Jane nyűgös kisgyermek volt, aztán később nyűgös totyogó jószág vált belőle. Beteges, hisztis, nyafogós lány volt.
Jane nem igen emlékszik másra a kisgyermekkorából, mint Dadára, bennszülött szolgákra, akik mindenben segítettek neki. Így aztán persze hatéves korára olyannyira zsarnok, és önző gyerek lett, amilyet még sohasem látott a világ.
Kilencéves lehetett, amikor az egyik reggel arra ébredt, nem Dadus állt az ágya mellett. Az idegen asszony rémülten hajtogatta neki, hogy Dadus nem jöhet. Jane nagyon dühös lett: ütött, rúgott, kiabált.
-Hol van Dadus? Miért nem jött?
Ám ezen a reggelen nem csak ez volt az egyetlen furcsa dolog. Semmi sem a megszokott rendben folyt..
